Munkaerő-piaci esettanulmány

Az ügyfél kb. 10 éve próbálkozik belvárosi irodaházban biztonsági őrként elhelyezkedni, soha nem sikerült neki.
Megelégelve a sorozatos sikertelenséget (amihez egyébként nem kis részben hozzájárul az idők során kifejlődött hozzáállása, amivel szinte kiprovokálja azt), eljárásokat indít, sorra véve a jogvédő szervezeteket és jogi lehetőségeket. Sokat elárul az ügyfélről, hogy nevét egy tipikusan zsidó névre változtatta, így próbálván kikerülni az esetleges diszkriminációt.

Hozzánk a következő üggyel fordult. Az egyik legnagyobb őrző-védő cég alkalmazásában állt biztonsági őrként 2007. nov. 23-tól kb. egy hónapig. A munkavégzés helye laktanyában volt, ott egy udvari őrbódéban teljesített egy munkatársával szolgálatot. Felvételekor irodaházi elhelyezést kért, de azt legalább 3 havi megfelelő munkavégzéshez kötötte a cég. Munkahelyén a szolgálatot egyszerre 3 fő látta el, közülük ketten tartózkodtak egyidejűleg az őrbódéban. Az ügyfél elmondása szerint munkatársai kiközösítették, semmilyen kapcsolatot nem létesítettek vele, verbálisan nem, de metakommunikációval folyamatosan éreztették vele, hogy nem kívánatos személy. A munkahelyi légkör miatt rövid időn belül kérte áthelyezését más munkakörbe, december 19-én személyes meghallgatásra ment a biztonsági igazgatóhoz, aki elutasította áthelyezési kérelmét, megerősítette, hogy irodaházi munkakörre nem számíthat, továbbra is dolgozhat, de kizárólag a laktanyában. Áthelyezési kérelmének elutasítása miatt a cégnél felmondott, munkaviszonyát december 19-én megszüntették.
Az ügyfélnek meggyőződése volt, hogy származása miatt nem helyezik el irodaházi munkakörben. Mindez megerősödött benne, amikor kérésére december 21-én a barátja jelentkezett a céghez irodaházi munkakörbe, és nem utasították el munkakör hiánya miatt.
Január végén ismét jelentkezett a cégnél és hivatkozott a telefonon kapott információkra, miszerint van irodaházi biztonsági őri munkakör. Megerősítették, hogy van irodaházi munkakör, de nem az ő számára, mert költségeket okozott a cégnek, amelyek nem térültek meg (fegyverviselési engedélyét beadták regisztrációra a rendőrséghez, stb).

A személyzeti ügyeket is intéző igazgatóval történt személyes találkozón megtudtam, hogy az ügyfél neki is elmondta, hogy évek óta nem tud elhelyezkedni irodaházi munkakörben. Kijelentette, hogy a cégüknél nem diszkriminálnak, több cigány származású munkavállalójuk is van, csak az a lényeg, hogy megfelelően dolgozzanak.
Felolvasta az áthelyezési kérelmet is és elmondta, hogy a biztonsági igazgató, elment az ügyben beszélni az ügyfél kollégáival, hogy rendezzék az esetleges konfliktust, nem vették félvállról az ügyet. Kifejtette, hogy a laktanyában kapott állás fegyveres szolgálat volt, ami bizalmi állás, a fizetés is jobb, mint egy irodaházban. Sok külföldi delegáció is meglátogatja a helyet, nem ért azzal egyet, hogy így akarták volna félreállítani.
Az ügyfél egy hónapot sem volt náluk, megmondták neki, hogy kellő indok hiányában nem mehet vissza dolgozni hozzájuk, a lojalitást mindkét oldalról megkövetelik.
Továbbá azt mondta még, hogy a belvárosi irodaházi állásoknál általában alapfoknál magasabb szintű nyelvtudás, sokszor társalgási szintű szükséges, amit legtöbbször nem nyelvvizsga bizonyítvánnyal, hanem szóbeli elbeszélgetés során kell bizonyítani, ennek pedig az ügyfél nem felel meg.
Megmondtam az ügyfélnek, hogy a személyes találkozón hallottak alapján a diszkriminációt nem tartjuk bizonyíthatónak, legfőképpen azért, mert ténylegesen felvették dolgozni, majd önszántából hagyta ott a munkahelyet.

Az ügyfélről más jogvédő szervezetektől is megtudtuk, hogy szinte megszállottként keresi az újabb lehetőségeket egy eljárás megindítására. Ez éppen ellenkezője annak a szintén nem jó, de sokkal elterjedtebb hozzáállásnak, amikor a károsult még a legdurvább diszkrimináció esetén sem vesz igénybe jogi eszközöket, vagy információhiány, vagy motiváció híján.
A fenti eset azért jól láttatja azt, hogy milyen hatása van egy alapvetően diszkriminációs társadalomnak mind az egyénre, mind a társadalomra, hiszen, bár a konkrét esetben valószínűleg nem történt diszkrimináció, abban egy percig sem kételkedünk, ismerve a magyar valóságot, hogy munkakeresése során legtöbbször diszkrimináció áldozata lett.