CORPUS 4 –

A Tiszadobi Alkotócsoport kiállítása volt

a Balázs János Galériában

(Budapest, Tavaszmező u. 6.)

2007. március 12.–április 18.

Káli-Horváth Kálmán

Káli Horváth Kálmán 1975-ben született Tiszakóródon. Gyermekkora meghatározó részét Tiszadobon, a gyermekvárosban töltötte, állami gondozottként nőtt fel. Két dolog köti le igazán, és végig kísérte egész eddigi életét: az egyik az irodalom, a másik a képzőművészet. „Általános iskolás koromban kezdtem érdeklődni a festés iránt. Szerettem az élénk, intenzív színeket, ez a mai napig is igaz. Úgy gondolom, aki festeni akar, annak bátran kell használnia a színeket. A grafikusnak ezen a téren már több a szabadsága. Általános iskolás éveim után előbb a szobafestő, majd a porcelánfestő szakmát végeztem el. Ez utóbbit a Hollóházi Porcelángyár ösztöndíjasaként. Porcelánfestő éveim alatt megpróbálkoztam egy új művészeti ággal, a pódiummal. Versmondóként sikereket értem el az országos megmérettetéseken. Ezek közül a legsikeresebb az 1996-os X. Jubileumi 'KI MIT TUD?'. Az általam legtöbbre értékelt elismerés pedig az 1993-ban, Győrött a SZÉP MAGYAR BESZÉD országos versennyel elnyert Kazinczy-díj. A pódiumi műfajnak köszönhetően 1997-től tíz év át a Duna Televízióban dolgoztam.”Horváth Kálmán időközben felvette a 'Káli' előnevet, hogy ezzel is egyértelműen utaljon származására. A 'Káló' egyébként cigányul feketét jelent, és ez utalás a cigányság indiai gyökerére is, hiszen Indiában egy istennőt hívtak Kálinak. „Több kiállításom is volt, főként Nyíregyházán, Miskolcon, Gyöngyösön, Sátoraljaújhelyen, de néhány alkalommal Budapesten is. Egyszer megkértek, hogy induljak egy nemzetközi rajzpályázaton, ennek eredménye egy állandó kiállítás lett Stockholmban. Áldásként adatott meg számomra a versmondáshoz, művészetekhez és rajzoláshoz való vonzódásom, amihez éreztem, hogy jó képességeim vannak”.

Balogh Tibor

Balogh Tibor 1975. május 22-én született Fehérgyarmaton. Szüleiről szinte semmit nem tud. Gyermekkora óta állami gondozottként nevelkedett. Több otthonban is élt, általános iskolába Berkeszre és Tiszadobra járt. Az általános iskola elvégzése után a Tiszadobi Gyermekvárosban két szakmát: a festő- mázoló- tapétázó, valamint a hegesztő szakmákat tanulta ki. Az otthonban lehetőség volt arra, hogy egy kétéves gyorsított nappali tagozaton leérettségizzen, ami lehetővé tette, hogy valóra váltsa álmait. Nevelői, tanárai már korán észre vették tehetségét a rajzolás, festészet terén. Később nevelőotthonos társaival együtt - Vári Zsolt, Horváth Kálmán, Kiss Sándor - elindítottak egy önképző kört. A középiskola elvégzése után jelentkezett a Magyar Képzőművészetei Egyetem képgrafika szakára, ahová a második próbálkozás után sikeres felvételt nyert. Nagyon sokat köszönhet Rózsavölgyiné Tomonyák Gitta rajztanárnőnek, aki felkészítette az egyetemre. Az egyetemi évek alatt sok új dolgot kellett megtanulnia, hiszen míg társai művészeti szakközépiskolába jártak, neki pedig mindent az alapoktól kellett kezdenie. “Mesteremnek, Kőnig Róbertnek is nagyon sokat köszönhetek. A grafika szeretete, alázata ahogy egy grafikai eszközhöz nyúlt, amilyen szeretettel tudott róla beszélni, megerősítette bennem is a grafika iránti érzékenységet.” Az egyetem elvégzése után a Fővárosi Önkormányzat Cigány Házhoz hívták, ahol jelenleg is kiadványszerkesztőként dolgozik és számos újszerű képzőművészeti projektben vesz részt.

Vári Zsolt

Vári Zsolt 1974. október 15-én született Vásárosnaményban. Születésétől egészen húsz éves koráig állami gondozott volt. Élt a balkányi, a berkeszi és a tiszadobi intézetekben, Tiszaújvárosban és Bátonyterenyén. Tizenhárom évesen a tiszadobi gyermekotthonban Balogh Tiborral és Horváth Kálmánnal együtt kezdett festeni. Sárosi Attila berkeszi festő és pedagógus segítette őket a művészi fejlődésükben. Vári Zsolt tizenhat éves korában szívműtéten esett át, mely alapvetően megváltoztatta az életét, addig lakatosnak tanult, a műtét után azonban kénytelen volt váltani és cipőipari szakmunkás-bizonyítványt szerzett. Húszévesen került Budapestre. Mára több mint háromszáz festmény sarkában olvasható kézjegye. Hubay Miklós írót tekinti mesterének, aki többször is kivitte őt Rómába, hogy kicsit jobban megismerje a világot. Zsolt szerint Róma talán a festészet hazája, őt legalábbis nagyon megindította. Leült egy gyönyörű helyre és festett, amit csak látott! Nagy hatással volt rá az olasz képzőművészet és festészet. Olaszországi és spanyolországi tájak is inspirálták művészetét, melyet ő modern impresszionizmusnak nevez. Fontosak számára a pillanatnyi benyomások és a színek. Érdeklődik a kortárs magyar művészet iránt, ismeri és szereti pályatársai, képzőművészek, költők és színészek munkáit. Leginkább portrékat fest. „Legjobban az emberek érdekelnek, szeretem a különleges arcokat, a szép lányokat megfesteni.” A kezdeti időszakban a Roma Parlament támogatta festményvásárlással. Mára a legkülönbözőbb rendű és rangú emberek vásárolnak vagy rendelnek tőle képeket. Kitartó munkával sikerült elérnie, hogy megél abból - a festésből -, amit kölyök kora óta a legszívesebben csinál. 2003-ban vezetésével megalakult a közel negyven roma festőművészt tömörítő Roma Galéria Egyesület. A Galéria kiállításainak és az egyesület működtetésének szervezése mellett rendszeresen fest megrendelésre is. Kiállításait elsősorban budapesti kávéházakban rendezi, de festményei megtalálhatók a Roma Parlament állandó kiállításán, országszerte csoportos tárlatokon és az interneten is. "Az az igazság, szeretnék példát mutatni azoknak a fiataloknak, akik kikerülnek az intézetből. Ha már úgy alakult, hogy szülők nélkül kell felnőnünk, egye fene, de rajtunk is múlik, hogyan alakítjuk, hogyan formáljuk az életünket. Mi vagyunk a pozitív példa arra, hogy sikerülhet, csak akarni kell."

Kiss Sándor

1974. december 15-én született Tiszamogyoróson, születésétől kezdve állami gondozott. A festészet és rajzolás szeretete a berkeszi nevelőotthonban alakult ki benne. Sárosi Attila, rajztanára volt nagy hatással rá. Elsősorban figurális festészet, rajzolás áll közel hozzá. Az általános iskolai tanulmányai alatt több nemzetközi díjat nyert rajzversenyeken. Többek között a Nemzeti Múzeumban is kiállították munkáit. „A tiszadobi időszak alatt közösen alkottam a volt berkeszi társaimmal, Kálmánnal, Tiborral és Zsolttal. Ezekben az években a természet hangulatait próbáltam megfesteni, megrajzolni. Egyszerre volt jelen képeimen a naturalista tájképfestészet és a szürrealista képi világ. Boris Valejo amazonjai és erős testalkatú figurái köszönnek vissza első korszakomból.” Jelenleg Záhonyban él, szobafestő szakmájából tartja el családját, felesége és gyönyörű kislánya mindenben támogatja, emiatt szerencsésnek érzi magát. Munkája mellett megrendelésre főleg portrékat és családi életképeket készít. Tervei között szerepel a Képzőművészeti Egyetem restaurátor szaka, hivatásos restaurátor szeretne lenni.



További információk: Fővárosi Önkormányzat Cigány Ház - www.ciganyhaz.hu

Tel. /fax: 306-6812;