Kiküzdött álom

Interjú Csóka János „milliomossal”

Csóka János harminchét éves, egri szociális munkás. Történelem–mûvelôdésszervezô szakon végzett. Nôs, felesége, Judit szintén családsegítôként dolgozik, kisfia Milán ötéves. Valószínûleg sohasem kerestük volna fel, ha nem történik meg az, ami az ô életében „nagyon fontos állomás”, a másokéban meg érdekesség vagy elégtétel, mindenesetre olyan dolog, amirôl beszélni kell. Egy április végén sugárzott televíziós mûveltségi vetélkedôben tízmillió forintot nyert.

Milyen érzés volt milliomosként felébredni a játék másnapján?

Elôször is sokáig nem tudtunk elaludni. Nem igazán tudtuk felfogni, és azóta sem tudatosult a dolog. A másnapra pontosan nem emlékszem, csak valami földöntúli boldogság érzésére. Örömre, hogy biztosítva van a fiam jövôje. Ez a lakás, amiben élünk, ugyanis önkormányzati. És bármennyire szeretünk itt lenni, hiszen nagyon kellemes egy februárban átadott, vadonatúj helyen lakni, ez nem végleges megoldás, határozott idôre szól. Az új lakás árát fedezi majd a nyeremény, pontosabban az ár egy részét. Mindenesetre megnyugtató a tudat, hogy megvehetjük életünk elsô saját otthonát.

Eddig hogyan éltek?

Amikor megszülettem, egy putriszerû építményben laktunk a szüleimmel itt Egerben, a cigánysoron. Hatéves voltam, amikor kis híján összeomlott házunk helyett tanácsi panellakást kaptunk. Betonrengetegben éltünk a feleségemmel is, a harminc négyzetméteres szoba-konyhának pedig lassan lejárt volna a bérleti ideje, amikor jelentkeztem a mûsorba. Fél év múlva kerültem be, addigra elnyertük ennek a lakásnak a bérleti jogát, de ez is csak öt évre szól.

A külsô változás tehát elérkezett az életébe. Önmagán, belül érez valami változást?

Nem. Kéne? Nem akarom, hogy nagyképûnek tûnjek, de nyilvánvaló volt, hogy képes vagyok erre. Ki merem mondani, hogy büszke vagyok rá, hogy megcsináltam, és örülök annak, hogy a fiam büszke lehet rám. A tizenöt perc hírnév meg majd elmúlik. Viszont arra jó, hogy szó van a dologról: egy cigány nyert egy mûveltséget igénylô játékban! Ez is lehetséges!

(Persze, hogy lehetséges. A magam részérôl az a kifürkészhetetlen, hogy valaki, aki otthonról nem kap indíttatást, hogyan indul a tudás felé? Miért vesz a kezébe könyvet, ha otthon még sosem látott senkit olvasni? Kisgyerekként miért olvassa az operák történetét a mûsorújságban? Mi hajtja minél több információ befogadására? Vagy a válasz egy olyan egyszerû szó, ami független a környezettôl? A kíváncsiság? De hiszen az maga az intelligencia…! )

Tehát, sejtette, hogy ez lesz?

Nézze, engem az elkeseredettség juttatott oda a játékba. Kilátástalan volt a helyzetünk, valamit muszáj volt csinálni. Itthon mindig néztem a Vágó-mûsort, és mindig tudtam a válaszokat. Persze, valahol az is bennem volt, hogy megmutassam, mit tudok, de elsôsorban a pénzhiány motivált. A harmadik dolog meg, amit említettem már. Cigányként elérni. Tudtam, hogy nagyot fog ütni a dolog. De az összeg miatt. Ha elôbb kiesek, más lett volna. Így lett átütô.

(Csóka János faltörô kosnak tartja magát. Egyedül volt cigány minden iskolában, és megküzdött mindennel, amivel meg kell küzdenie. Lázadt a gimnáziumban, ahogy a gimnáziumban lázadni kell, és játszotta a „tûrés-tiltás-játékokat” a nyolcvanas években. Afelé a kultúra felé fordult, amit a többség nem fogadott el, és ez akkor „ellenzékieskedésnek” minôsült. Azokból a barátaiból, akik azokban az idôkben terelték, csak egy-kettô maradt meg.)

Mi élete vágya?

Utazás! Nincs konkrét cél, csak úgy utazgatni. Vagyis, hogy megengedhessem magamnak, hogy egy évben kétszer elmenjünk valahová a családommal. Egyébként, ha már város, akkor Párizs. Jártam ott, és lenyûgözött. Az emberek nyitottak, és nem téma a cigányság!

Van hobbija?

Olvasás… Régen nagyon szerettem színházba, moziba járni, mostanában nem sok idôm marad rá…

Mi lesz ezután?

Minden marad, ahogy volt. Dolgozom tovább a családsegítôben, ezt szeretem csinálni, bár olykor kiégettnek érzem magam. Nevelem a fiam, könyveket adok a kezébe, és szeretném, ha orvos lenne, mert biztos jövôt szánok neki.

És elköltöznek.

Igen.

(Valószínûleg, mindig lesz otthon egy kis sajt. Bármilyen. Mert azt nagyon szereti. És még Ottlik Géza Iskola a határon címû könyvét, New Yorkot, na meg a fehér rumot. Amit viszont nem bír elviselni, az a képmutatás.

Csóka János egri szociális munkás.

Néhány hete tízmillióval gazdagabb.)


Horváth Barbara