(Segély)kiáltás a sötétben

Tiltakoznak a roma képzőművészek

Ráczné Kalányos Gyöngyi ha tehetné, lefestené az egész világot, de támogatásra mégsem igazán számíthat. Nyert ugyan fél millió forintot tavaly a Roma Kulturális Alap terhére kiírt nyílt pályázaton, ám az elnyert támogatás még fél év elmúltával sem jutott el a három gyereket nevelő asszonyhoz. A nagyon várt pénz késésének egyetlen oka, hogy az általa benyújtott számlákon elmosódott állapotban volt látható a bélyegző. A kiszolgáltatott helyzetben levő nő azonban nem az egyetlen, aki nap mint nap saját bőrén tapasztalja, mennyire nehéz Magyarországon roma képzőművészként élni és alkotni.

A Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA) jogelődjének – a Nemzeti Kulturális Alapnak – 1993. április 1-jével lépett hatályba a törvényi szabályozása. Így az NKA már több,mint tízéves múltra tekint vissza. Az elmúlt évtized során az NKA egyre több pénzzel rendelkezett, folyamatosan nőtt a pályázók és a pályázatok száma. Mivel az NKA-t kezelő szervezettel szemben egyre csak nőttek az elvárások, és a jogszabályok csak szigorodtak,így az alap is szigorította a pályázókkal kötött szerződések tartalmi elemeit. A szigorítások miatt azonban kialakult az a helyzet, hogy a roma képzőművészek gyakorlatilag nem tudnak hozzáférni a pályázatokhoz. A Nemzeti Kulturális Alap professzionális végzettséghez köti a támogatást, s mivel a cigány képzőművészek döntő többsége autodidakta,

vagyis rendszeres művészeti oktatásban nem részesült, eleve ki van zárva a pályázók köréből.

Ferkovics József roma festő három évig koptatta egy felsőfokú intézmény padjait, de a diplomát már nem szerezte meg. Ferkovics úgy véli, annak ellenére, hogy a művészeti érték nem az iskolai bizonyítványoktól függ, tanulni kell, mert ez lehet az egyik megoldás a problémákra. Ezenfelül nagyon fontosnak tartja, hogy pozitív kép alakuljon ki a roma kultúráról, e cél érdekében általános és középiskolákba, képzőművészeti táborokba látogat, hogy a diákoknak és tanáraiknak minél több információval szolgáljon a roma kultúra, ezen belül a roma képzőművészet értékeiről. Tervei között szerepel az egész cigány kultúrát bemutató CD készítése, ám elképzelései pénzforrás hiányában eddig csak tervek, álmok maradtak. A támogatások megpályázásának az önrész vállalása is akadálya, mivel a nehéz szociális körülmények között élő roma alkotók számára ez teljesíthetetlen feltétel (lásd A szegénység fájdalma, Portré Zámbó Gábor nyíregyházi festőművészről, Amaro Drom, 2004. augusztus). Sok roma képzőművész azt kifogásolja, miért szükséges a pályázatok mellé többek között adótartozásra vonatkozó vagy díjhátralékkal kapcsolatos igazolásokat csatolni, hiszen mindezek beszerzése rengeteg időbe és nem kevés pénzbe kerül. Ám ezek az igazolások a pályázatok érvényességének a feltételei, s ha a rászorult roma képzőművészek ezeknek nincsenek birtokában, csak zárt kapukat találnak.

A Nemzeti Kulturális Alap 16 állandó szakmai kollégiuma mellett több ideiglenes is működik. Ilyen például a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Szakmai Kollégium, amelyben a cigány albizottság egyik tagja, a NKÖM romaügyekért felelős miniszteri biztosa, Kállai Katalin is. A miniszteri biztos többszöri megkeresésünk ellenére lapzártánkig nem nyilatkozott lapunknak, ám ha valaki ellátogat a NKA honlapjára, sok érdekes információra bukkanhat. Az érdeklődő megtudhatja, hogy a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Ideiglenes Szakmai kollégium pályázati eredményei szerint tavaly összességében 44 millió forintot ítéltek meg a kurátorok roma ügyben. A döntés alapján cigány kisebbségi gyermek és ifjúsági hagyományőrző tevékenységekre közel 10 millió forint, helyi, regionális rendezvényekre több mint 27 millió forint, míg cigány irodalom, tudományos művek és képzőművészeti alkotások megjelenítésére valamivel kevesebb mint 7 millió forint jutott.

Az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal száz millió forint keretösszeggel, legutóbb 2004 tavaszán hirdette meg nyílt pályázatát a Roma Kulturális Alap terhére. A nyílt pályázatra az országban működő cigány kisebbségi önkormányzatok, önállóan bejegyzett kulturális és művészeti tevékenységet folytató társadalmi szervezeteken és alapítványokon kívül roma művészek is jelentkezhettek, ha eleget tudtak tenni a pályázati felhívás kitételeinek. Az egyik leginkább vitatott feltétel, hogy csak azok remélhettek támogatást, akik egyéni vállalkozói igazolvánnyal vagy szellemi szabadfoglalkozású hatósági engedéllyel rendelkeztek. A cigány képzőművészek azonban ezen „bizonyítványoknak” csak elvétve vannak a birtokában. A roma festők jelentős része nem igazán tudja értékesíteni képeit, csekély bevételeikre pedig nem éri meg vállalkozást építeni. Ennek következtében nagyon sok művész nem tud hozzáférni a pályázatokhoz, s hogy alkotói tevékenységüket folytatni tudják, csak saját magukra számíthatnak. Aki viszont bevállalta a procedúrát, és megszerezte a szükséges dokumentumokat, esetleg fillérek reményében eshet el más állami támogatásoktól, amelyeknek kizáró feltétele a szellemi szabad foglalkozás (pl. nem vehet részt államilag dotált foglalkoztatási programokban.)

Csámpai Szénási Rozi rendelkezik vállalkozói igazolvánnyal, amelyet naiv módon a rokkant nyugdíjából direkt e cél érdekében váltott ki. Az elkeseredett asszony elmondta, hogy festői munkássága alatt hiába találták rendben a pályázathoz benyújtott különböző igazolásait az elbíráló szervek, pénzforrás hiányában mindeddig elutasították a kérelmeit. Így sok sorstársához hasonlóan mindazokhoz a tárgyi eszközökhöz, alapanyagokhoz, amelyek a művészi tevékenységéhez nélkülözhetetlenek lennének, nem tud hozzájutni, mert nincs rá pénze. „A környezetemben élőknek nem okoz gondot, hogy milyen ajándékkal kedveskedjenek nekem – mondja a művésznő –, születésnapomra a legnagyobb örömet az jelenti, ha vásznat, festéket és ecsetet kapok, hogy tudjak festeni.” A tehetséges festőművésznek tavaly ősszel a Fővárosi Önkormányzat–Romano Kher egyik munkatársának segítségével alkalma nyílt kiutazni a berlini Magyar Házban szervezett kiállításra, de a látogatás nem hozta meg a várt eredményt. Egy német üzletember épp a hazautazás pillanatában szerette volna megvásárolni a művésznő képeit, amelyek azóta is Rozi lakásán várják sorsuk jobbra fordulását.

Az Országos Cigány Önkormányzat is tenni kíván a roma művészekért: április 8-án közel 400 négyzetméteres galéria nyílik a Dohány utcai székházban. A galéria cigány képzőművészeknek ajánl fel időszakos kiállítási lehetőséget, ahol értékesíteni is alkalmuk lesz festményeiket – közölte Kolompár Orbán, az OCÖ elnöke. Hogy kiknek az alkotásai lesznek láthatók, azzal kapcsolatban Kolompár közölte: ők nem keresik meg a festőket, aki úgy gondolja, hogy szeretné kiállítani képeit az Országos Cigány Önkormányzat galériájában, annak nem fordítanak hátat, és minden lehetséges eszközzel támogatják a művészeket. Az, hogy ezzel a lehetősséggel vajon mennyire fognak élni a roma képzőművészek, s mik ezek a lehetséges eszközök, még rejtély.

A művészekre mindenesetre valóban ráférne minden lehetséges támogatás, mert már jócskán fogytán a türelmük. Az egyik sűrűn látogatott roma internetes portálon (www. romnet.hu) pár hete olvasható egy petíció, amelyet több híres cigány festő kérésére tettek közzé az oldal szerkesztői.

A petíció megfogalmazásának és nyilvános közreadásának gondolata a Fővárosi Önkormányzat Cigány Ház–Romano Kher által szervezett nyári képzőművészeti táborban vetődött fel először – tudtuk meg Horváth Kálmántól, a Magyarországi Roma Galéria Egyesület elnökétől, aki elmondta: nagyon aggasztó jelenség a Roma Kulturális Alap keretösszegének évről évre történő csökkenése, ezért is tartotta fontosnak, hogy nevét adva csatlakozzon a petíciót aláírók táborához. Az elsősorban televíziós műsorvezetőként ismert Horváth Kálmántól azt is megtudtuk, hogy a Magyarországi Roma Galéria Egyesület a két évvel ezelőtti megalakulását követően több kiállítást is rendezett, ahol lehetőséget kínáltak a többségében naiv művészek munkáinak bemutatására és értékesítésére. Az Erzsébetvárosi Művelődési Központ biztosít helyet a képek raktározásához, ám állandó galériájuk még nincs – árulta el az egyesület elnöke. Horváth hozzátette, jelenleg folyamatban van egy kérvényük erre vonatkozólag, ám érdemi előrelépés nem született a galéria helyének biztosításával kapcsolatban. Horváth kérdésünkre válaszolva nem nagyon látott esélyt arra, hogy a roma képzőművészek petíciójában felsorolt problémákat bármi módon is orvosolni fogják, de végső megoldásként egy tüntetést is el tudna képzelni a Hősök terén.

A petíció kezdeményezője, Varga László szerint a probléma, amely elsősorban ugyan a roma festőket, de folyamatában az egész cigány kultúrát érinti, nem új keletű, hiszen a roma művészek mindig nagyon nehéz, sanyarú körülmények között alkottak. „Az alulreprezentáltságot és a támogatások hiányát csak növelik mindazok a korrupciós jelenségek, amelyek az egész roma kultúrát uralják” – jelentette ki. Ám, hogy pontosan mit, kit kell ezen érteni, nem tudtuk meg, Varga úr ugyanis elzárkózott az Amaro Drom olvasóinak részletekbe menő tájékoztatásától, mondván, az érintettek úgyis magukra ismernek.

A petíció írói több helyen is bírálják mind az országos, mind más kisebbségi önkormányzatok képviselőit, akiknek viselkedésében és a roma kultúrához való viszonyában számos kivetni valót találnak: szent meggyőződésük, hogy e nevükön nem nevezett vezetők rendkívüli mértékben korruptak.

Az OCÖ elnöke határozottan visszautasította a rágalmakat mind a saját, mind pedig az OCÖ képviselőinek nevében. Kolompár közölte, hogy az Országos Cigány Önkormányzatnak sohasem volt beleszólása a kulturális támogatások elosztásába. (Csak zárójelben jegyzem meg, mivel idekívánkozik, hogy az NKA Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Ideiglenes Szakmai Kollégium roma albizottságának tagja Kakas József az OCÖ képviselője. S talán az sem elhanyagolható adat, hogy a NKA 2004. évben majdnem kétmillió forintot ítélt meg „évértékelő nap megrendezésére” az OCÖ számára.) Kolompár Orbán állítja, hogy mindazokért a problémákért, amelyek a cigány képzőművészek petíciójában megfogalmazódnak, csak és kizárólag a négy roma származású, parlamenti képviselő okolható és tehető felelőssé.

Szerettük volna ez ügyben a parlamenti képviselőket is megkérdezni, ám lapzártánkig egyikükkel sem sikerült beszélnünk. Mint ahogy az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal részéről, egyéb fontos elfoglaltságaikra hivatkozva, sem Göncz Kinga ifjúsági, családügyi és esélyegyenlőségi miniszter asszony, sem pedig Teleki László, romaügyekért felelős politikai államtitkár nem válaszolt az ügyben felmerülő kérdéseinkre.

Ennek okán így azt sem sikerült megtudnunk, hogy elolvasták-e már a petíciót, amelyet nevezetesen Göncz Kinga miniszter asszonynak címeztek a roma képzőművészek. Nem lehet tudni azt sem, hogy az idei évre mikor és milyen keretösszeggel kívánják meghirdetni a Roma Kulturális Alap pályázatait. Egyelőre titok övezi azt is, hogy terveznek-e változtatni a pályázat feltételein, lehetőleg úgy, hogy nagyobb hozzáférést biztosítsanak a támogatásra szoruló pályázóknak.

A cigány művészek csak remélhetik, hogy az őket érintő problémák megoldódása érdekében az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal olyan intézkedések bevezetését fogja szorgalmazni, amely gyógyír lehet a gondjaikra, s a segélykiáltásuk talán egyszer nem süket fülekre talál.

D. Oláh Erika