Divatba jöttünk

Eredmények és gondok a roma képzőművészetben
 
A NKÖM romaügyi miniszteri biztosa 10 millió forintból létrehozza az első roma galériát a Dohány utcai OCÖ-székház alagsorában. Daróczi Ágnes kisebbségkutató 2004 decemberében
a Népszabadság hasábjain tiltakozik: a Cigány Múzeum létrehozásáért a magyarországi cigány értelmiség több generációja küzdött, nem végződhet ez a küzdelem az OCÖ pincéjében.
2005 márciusában a ROMAMOMA csoport – a roma értelmiség legfiatalabb nemzedéke – Kortárs Művészeti Múzeumot akarunk címmel aláírásgyűjtő akciót indít. 2006. február 15.:
A NKÖM romaügyi miniszteri biztosa megnyitja az első roma kortárs művészeti galériát.
2006. május 6.: Az OCÖ megnyitja az első roma művészeti galériát. A Fővárosi Cigány Ház – Romano Kher kiadásában megjelenik a roma képzőművészet eddigi legteljesebb gyűjteménye CD-ROM-on. A fentiek alapján kijelenthetjük: a vizuális képek kommunikációs és informatív erejének köszönhetően a cigány képzőművészetnek sokkal jelentősebb szerep jut napjaink reprezentációs politikájában és a hiteles roma identitás közvetítésében, mint más művészeti médiumoknak.
 
Amikor képzőművészeti kurátorként fő küldetésemként a roma művészet kutatását és bemutatását, valamint a romakép sztereotípiáktól és előítéletektől való megszabadítását tűztem ki célul, csak azzal számoltam, hogy Magyarországon kevés támogatással és nagyon nehéz körülmények között kell majd megvalósítanom az ötleteimet, terveimet, azzal azonban nem, hogy a nemzetközi kulturális közeg és kultúrpolitika figyelme és érzékenysége pontosan az általam vizsgált kulturális produktumok, tartalmak és problémák felé irányul, s alapvetően elfogadó és bátorító lesz. 2002 óta számos nemzetközi kortárs művészeti eseményen szerepeltek és folyamatosan szerepelnek sikerrel roma művészek1, amit a hazai művészeti közélet nagy meglepetéssel szemlél.
Furcsa dolog egyik napról a másikra arra ébredni, hogy divatban vagyunk. Joggal tehetjük fel hát a kérdést: Miért trendi a roma művészet?
A kortárs kultúrában és a művészetben az elmúlt tíz évben zajló változások kaput nyitottak az eddig a periférián rekedt közösségek tartalmai felé. Egyre több a példa arra, hogy a sajtószabadság és demokrácia hiányában a művészet válik a szegények és elnyomottak (keleti diktatúrák, az arab nők, az afrikai börtönök) nyilvánossághoz, szabadsághoz vezető csatornájává2.
A roma kultúra jelenleg „trendi” jellegzetességeket hordoz a kortárs művészet számára, amely most éppen fogékony a kisebbségi és aktivista álláspontok közvetítésére: a hátrányos helyzetű közösségek produktumaira, az outsiderekre, a környezetvédelem aktivistáinak mondanivalójára és az eddig marginálisnak tekintett jelenségekre. A globalizáció és multikultúra korában a művészet tárja fel a kulturális és faji különbségek valóságát, a kolonializmus hatását és a sztereotípiák makacs kitartásának okait. A kortárs művészet eszközei olyan fontos területeken nyújtanak segítséget, mint az államköziség fogalmának tisztázása, vagy a történelem és a vágy szerepének meghatározása az identitás megformálásában.
A kultúra sikerei sokkal nagyobb nyilvánosságot kapnak, mint a szociális területek, így hatékonyabban járulnak hozzá a roma emberek önbizalmához, ami elvezethet egy új cigány tudat(osság)3 kialakulásához, amit akkor érünk el, amikor a sikeres, gazdag és képzett cigányok is büszkén vallanak származásukról, ahelyett, hogy az asszimilációt és kulturális örökségük feladását választanák.
Nagyon fontos, hogy a roma közösség kihasználja ezt az ideiglenesen nyitott kaput, és kialakítsa a kultúrájával kapcsolatos nézeteket, elérje pozitív és korrekt megítélését, mert nem tudjuk, meddig tart ez az előnyös helyzet, és mikor keres a művészet új eszközöket innovativitása megőrzéséhez és újjászületéséhez.
A Fővárosi Önkormányzat Cigány Ház – Romano Kher gyűjteményének digitális kiadványa a legtökéletesebb időpontban jelenik meg a kortárs művészeti mátrixban, a terjesztéshez legalkalmasabb formában, CD-ROM-on, s ez újabb mérföldkő a magyarországi roma művészet történetében.
A Cigány Ház 1982 óta tekinti küldetésének a roma kisebbség képzőművészeti alkotásainak befogadását. Főként a Magyarországi Roma Parlamentben rendezett kiállításain keresztül lehetőséget és teret biztosít a roma kisebbségnek az önreprezentációra, pozitív
visszajelzéseket generál, s ezzel erősíti a roma kisebbség identitását, önbizalmát. A Cigány Ház mind a kiállítások, kiállítási tárgyak tematikájával, mind pedig átfogó koncepciójával küzd a társadalmi kirekesztés, a cigánygyűlölet és a sztereotipizálás ellen. A galéria a művészet eszközeivel mediátorként továbbítja az európai roma kisebbség legfontosabb mondanivalóit. Képzőművészeti gyűjteményének valódi jelentőségét akkor ismerjük fel, ha áttekintjük a roma művészet magyarországi titkos lelőhelyeit.
Az ország hét gyűjteménye (Magyar Nemzeti Galéria, Néprajzi Múzeum, Kecskeméti Naiv Múzeum, Fővárosi Önkormányzat Cigány Ház – Romano Kher, Magyarországi Roma Parlament, Magyar Művelődési Intézet, Nógrádi Történeti Múzeum) több mint háromezer műtárgyat vásárolt fel (1982 és 2004 között), ennek ellenére a roma vizuális művészet a mai napig nem tanulmányozható állandó kiállítás keretében. Az állandó kiállítást befogadó – Roma Múzeum létrehozását célzó – kezdeményezések eddig mind sikertelenek voltak.
Két meghatározó, több száz alkotást számláló képzőművészeti gyűjtemény járult hozzá a magyarországi roma művészet és kultúra megőrzéséhez. Érdekes módon a két intézmény teljesen eltérő gyűjtési koncepcióval vásárolt műtárgyakat. A két gyűjtemény nem tanulmányozható különállóan, az ország roma képzőművészetének megértéséhez mindkét gyűjtemény ismerete szükséges:
 
Néprajzi Múzeum
A Néprajzi Múzeum 1995-ben hozta létre önálló roma gyűjteményét. „Az első gyűjteményi egységben azoknak a roma alkotóknak az alkotásait gyűjtik, akik képeikben és szobraikban a cigányság történeti múltját, ősi mesterségeit, hiedelemvilágát és életérzését örökítették meg.”4 Ebben az értelemben a roma festők alkotásai is etnográfiai produktumok, melyek a magyarországi cigányság kultúrájának tárgyi relikviái. Sok veszély rejlik ebben a koncepcióban: A művészek embertelen anyagi és szociális körülményeik miatt hihetetlenül kiszolgáltatottak a „piac” igényeinek. A Néprajzi Múzeum törekvése, hogy a hagyományokat, múltbéli foglalkozásokat és a cigány életmód jellegzetességeit megjelenítő alkotásokat gyűjtsön, olyan „festménydömpinget” eredményezett, amely a Néprajzi Múzeum páratlan fotó- és tárgygyűjteményét reprodukálja.
A „mecénás”, a Néprajzi Múzeum itt tehát nemcsak kiválaszt vagy dönt a gyűjteménybe kerülő alkotók listájáról, hanem aktívan befolyásolja az alkotás folyamatát, biztosítva azt, hogy az elkészülő alkotás valóban etnográfiai produktum, azaz egy kultúra (szó szerint) tárgyi dokumentuma legyen.
Azonban ha figyelembe vesszük, hogy a Magyarországon élő cigányság számára nem áll rendelkezésre intézményhálózat és támogatási rendszer annak érdekében, hogy a fiatal generációk megismerhessék a cigány szokásokat, hagyományokat, illetve a cigány kultúra kiemelkedő alakjait, felismerjük, hogy mennyire fontos ezeknek a didaktikus szándékú alkotásoknak a népszerűsítése, gyűjtése és átörökítése. Példaként emelném ki Milák Brigitta festményeit, aki a Néprajzi Múzeum szakértőgárdájával hatékony csapatot alkotva a Békés megyei települések roma lakosságának fest gigantikus „ismeretterjesztő képeket”, és rajzai alapján tanulják a kisiskolások az ősi mesterségeket. Ebben a gyűjteményben érvényesül a többségi kultúra fogalmai szerinti esztétikai, kvalitásbeli szelekció is.
 
Fővárosi Önkormányzat Cigány Ház – Romano Kher
A Fővárosi Önkormányzat közvetlen hatáskörébe tartozó kulturális intézmény 1982 óta vásárol képzőművészeti alkotásokat. Folyamatosan szerveznek alkotótáborokat és eszközvásárlási, valamint szociális támogatásokat nyújtanak a jelentkező alkotóknak. A gyűjtési koncepció radikálisan demokratikus, azoktól az alkotóktól vásárolnak, akik romának vallják magukat, és önként jelentkeznek alkotásaikkal az intézményben. A Romano Kher vezetője a roma kultúra egyik legnagyobb magyarországi mecénásaként igyekszik mindenkitől vásárolni, és minél több jelentkező számára támogatást biztosítani.
Az alkotások vásárlása során érvényesül az intézmény többségében roma származású alkalmazottainak ízlése, az alkotó döntése, hogy mi az, amit szívesen, büszkén ad, illetve az a szempont, hogy egy alkotó életművének minél több szakasza megjelenjen a raktárban őrzött műalkotásokon keresztül.
Ebben a gyűjteményben érvényesül legkevésbé a kvalitás mint szelektációs elv. Leegyszerűsítve elmondhatjuk, hogy ez az a gyűjtemény, amelyre legkevésbé hatott a többség ízlése. És ez nagyszerű! Az így létrejött gyűjtemény a legszélesebb keresztmetszetét nyújtja a magyarországi roma festészetnek és szobrászatnak.
Ahhoz, hogy a roma művészet iránti érdeklődés több legyen mint trend, pontosan ilyen, önmagában is helytálló, egyetemes érvényű, autonóm értékekre van szükség.
Junghaus Tímea
művészettörténész
 
Jegyzetek
Néhány példa a sikeres roma megjelenésre: Janos Balazs, monografikus kiállítás, Párizsi Magyar Intézet; „We are what we are” Aspects of Roma Life in Contemporary Art, Graz, Austria, Minoriten Galerie, 2004., vándorkiállítás: Szlovákia, Csehország, Románia, Bulgária, végül 2006 Magyarország; Balogh Tibor, Orsós Teréz, Nemzetközi Szinti Fesztivál, Berlini Magyar Intézet 2004; Elhallgatott Holocaust, kiállítás a Műcsarnokban, 2004. március; Nort and South LAB, Culture and Colonization, Tranzquartier, Bécs, 2005 március; Strategies of (In) visibility, Camden Arts Center, London, 2005. május, Omara a Rijekai Művészeti Biennálén, Rijeka, Modern Művészeti Múzeum, 2005 november.
Csak néhány példa a trend bemutatására: Konferenciék 2005: Nort and South LAB, Culture and Colonization, Tranzquartier, Viena, 2005 March; Strategies of (In) visibility, Camden Arts Center, London, Outsider Art , 2005 October, Tate Modern, London; Kiállítások: „We are what we are” Aspects of Roma Life in Contemporary Art, Exhibition catalogue, Graz, Austria, Minoriten Galerie, 2004. October; Democracy X, Marking the Present, Rerepresenting the Past, Traces, Identities and Conflict, first exhibited in IZIKO Museum, February 2004, Cape Town, South Africa, than in London, Amsterdam and Berlin.; „Some Stories: Women artists from Algeria, Egypt, Iran, Lebanon, Palestine, Syria, and Turkey”
April 2005, Kunsthalle, Viena; The Hands that Shape Humanity, Desmond Tutu Museum of Peace in Cape Town, South Africa, March 2005, Travelling (accumulating) international exhibition.
Ezt a kifejezést a Chicano Studies szakirodalom egyik legkiválóbb teoretikusa, Gloria Anzaldua után vezetem be. A „New Mestica Tudatosság” Ansaldua írásaiban, az az állapot, amikor a lázadás ellenállás és düh helyett büszkeség és béke jellemzi a chicano tudatot, ahová a többségi társadalom juttatja el elismerésével és tisztelettel.
Szuhay Péter, www.neprajz.hu, roma gyűjtemény